Egy teljesen szubjektív zenei blog

Kísérletezős zenei blog

Kísérletezős zenei blog

Gershon Kingsley: Music to Moog (1969) és a Popcorn

2020. november 12. - ubk

Üdvözlök mindenkit! 

Sajnos évekig hanyagoltam a blogomat, ám az elmúlt hetekben és hónapokban több számomra meglepő megkeresés érkezett hozzám, mi szerint nemrég találtak a blogomra, s szeretnék, ha folytatnám. Megható, de hirtelen eszembe sem jutott, mivel lehetne folytatnom. Valahogy hiányzott a szikra az íráshoz. Olyan ez, mint amikor mondják az embernek, mondj egy jó viccet. Aztán nem tudsz, mert lefagysz. Így hagytam is az egészet.
A múzsa csókja aztán újra elkapott. Nemrég találtam rá egy remek kis videóra, ami az 1969-es Popcorn című szám 13 különféle változatait mutatja, kronológikus sorrendbe. 
A Popcorn című számot mindenki ismeri. De mégsem. Az emberek nagyja elsősorban az 1972-es /harmadik/ verziót ismeri, mely egy kedves kis szirupos szinti pötyögés. Nem rossz, de nekem mindig is hiányzott belőle valami érzelem, lelkiség, ami még a legridegebb Vangelis számokban (Beauburg, Ignacio) is megtalálható. Így soha nem is tartozott ez a verziójú Popcorn című szám a kedvenceim közé. Egy tipikusan gazdaságos pop dal. Sokat akar mutatni, de nincs benne sokminden.
Mellékszál: van a videóban egy 1976-os verzió is, amit az Orosz No megálljcsak! című kedves kis rajzfilm részére készült. A mesével együtt kis cukiság :D

No de térjünk vissza az eredetire. gk.jpgA tavaly (2019) elhunyt, német származású Gershon Kingsley készítette el a Music to Moog című albumán a Popcorn eredetijét. Szerintem az emberek többsége még nem igazán hallhatott róla, pedig élete is meglehetősen kalandos volt.
1922 október 28.án született Bochumban, majd  a II. Világháború alatt a szüleivel Tel-Avivba és Jeruzsálembe költözött szüleivel, később Kubába, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba.
Zongorán tanult gyermekkorától kezdve, ám kísérletező kedve világ életében megmaradt.
Az 1969-ben kiadott albumának a hetedik száma a Popcorn. Őszinte leszek, a többi tétel számomra nem tetszenek. Nekem semmit nem mondanak, nem az én világom. Viszont mivel nem vagyunk egyformák, az egész albumot belinkelem Spotify-on keresztül, hátha talál valaki magának való autentikus kísérletező zenét a hatvanas évek végéről.
 


A hetedik szám viszont mindent visz! A leg letisztultabb, leg kellemesebb aurájú track (szerintem). Egy igazi analóg "szintetizátoros zongoraverseny", egy olyan világba repít el, ami azelőtt még soha nem volt, és utána nem is tudták leutánozni sem. 
Története igazság szerint nincs. A tűzhelyen vagy a mikróban kipattogtatott kukorica szemeket halljuk, majd mikor megesszük, minénk az evés öröme. Kb ennyi a zeneszám története.
Mégis, ez a formabontó megvalósítás a zenében egy olyan kísérlet, ami 50 évre megmutatta, merre lesz az előre a zene fejlődésében. A Moog szintetizátor egyik mestere volt Gershon, aki a legvirtuózabb szinten mesél a billentyűkkel. 
1969-ben vagyunk. Egy olyan évben, korszakban, amikor először lépett ember az ember a Holdra, mikrohullámú sütőkkel melegítjük a szupermarketekben vásárolt ételeinket, amihez az energiát a legkorszerűbb RBMK reaktorú atomerőművek szolgáltatják, és olivabogyóval isszuk a Martini-t. Lehet, hogy a mai ember ezekből már pár dolgot túlhaladt, s már nem az automata váltós Chevy Impalában dübörögtetjük ezt a számot, hanem egy Tesla-ból, de a Popcorn és kismillió változata még mindig velünk van. Ez egy forradalmi zenei műnek a legnagyobb ereje.


Köszönjük Gershon Kingsley!

A bejegyzés trackback címe:

https://kiszene.blog.hu/api/trackback/id/tr3916282890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása