"Az aforizma tömör, szellemes, általában egyetlen mondatból álló erkölcsi vagy bölcseleti tételt kifejtő mondás. Általában titkolt igazságra mutat rá frappáns, szellemes módon, úgy, hogy a mögöttes tartalom néhány szóból is világossá váljon. Általános érvényű igazságokat mond el találóan, ezért könnyen megjegyezhető."
Sziasztok!
Idén még nem írtam ide nektek semmit a zenei kalandozásaimról, ezért most pótolom a kétezres évek egyik leg kompaktabb albumával, ami az adott évtizedd legjobb összefoglalója is lehet az IDM és glitch műfajnak. Ez pedig nem más, mint a Chicago-i Aphorism 2009-es Surge lemeze. Egy dinamikus, piszkos, ám gondolatébresztő zenei utat ad nekünk a "túlfeszültség" album, mely meglepően innovatív, pedig a stílusban semmi újdonságot nem nyújt, csak tökéletesen tálalja azt, amit eddig IDM és glitch fronton megtapasztaltunk. Meglehetősen sötét tónosú szerzemény ez is, ami világosságot nem kínál nekünk a végén, de legalább avval operál, ami van. Régi mondás: "Mi nem haldoklunk. Mi így élünk." Na azért ennyire nem dark, de nem biztos, hogy bármelyik száma elférne egy esküvői bevonuló zenének.
Az első szám, az Ulkine már azonnal megmutatja, hogy mire számíthatunk - jobban össze van törve, mint Groovehouse Judy, a balesete után. Ahogy pl Seven Ark munkájában, itt is rengeteg hang nyüzsög és fontoskodik, de egy szabályos kis struktúrát vesz fel a zene, amitől zenének érezzük, pedig nem az, amit a kereskedelmi rádiókban szoktunk meg. Hinnye, ilyenek ezek a rétegstílusok. A szokásos albumindító erős számot kapjuk
A következő,a What we soo now egy még erőteljesebb, de faék egyszerűségű track. Ipari, koszos ütem, rideg szintetizátor dallamocska, ami csak díszítésnek van ott. Ahogy lassan hömpölyög a dallam, érezzük, hogy tudjuk, hogy fog következni, annyira magától értetődő. De mégis hallgatjuk, mert leköt minket - a bennünk élő vad és karcosság ez a zene, amivel érezzük, hogy kitörünk a szürkeségből. Számomra az egyik kedvenc szám ez, pedig a maga nemében a legminimalisztikusabb. Egy kis saját vélemény, hogy kardió edzésre rendszerint viszek zenét magammal. Van, hogy a végére ez a szám kerül elő, mikor már feladnám, végeznék, pl a futópadon vagy az ellipszis gépen. De ez a szám valahogy még dob rajtam annyit, hogy a szám végéig lefutom pluszban a távot - van egy misztikus ereje ennek a szerzeménynek, az biztos. Szerencsére nem olyan, mint a Szomorú vasárnap-nak :)
A harmadik a Covert/Convert tétel. Ez volt a legelső szám, amit Aphorism-tól hallottam. Pont egy hideg, esős novemberi nap volt, amikor dézsából öntötték az esőt, de 5 foknál nem lehetett melegebb. Ez a zeneszám pedig pont adta is hozzá a hangulatot. A Limbik Freq-en adták a megjelenésekor, tehát az album fő száma ez, amivel promotálják, ez a "Ezt vedd meg Sláger" rész :)
Igen, egy nagyon mesterien összerakott, lüktető rideg szerzemény ez az indusztriális hanguk kedvelőinek. Az ütem sivár karcosságától kiráz minket a hideg, a dallam úsztat minket egy jeges folyón, ami mintha lamentálna, hogy jön egy mágnesvihar, s közben különböző pulzusszámokkal hullámoznak egyéb fontoskodó hangok. A szám egyetlen hátránya, hogy a második felére elveszíti a dinamikus lendületét, s elkezd stagnálni. Bár Dj-zés közben így szebben át lehet vezetni egy másik számba, lehet ilyen művészi megfontolás is. Mindenesetre tényleg érdemes csak ezért a számért megvenned! ;)
Picit ugorjunk is, hogy az Msect-hez érjünk, amely a hetedik track a listán.
Ez egy darkbient szám inkább, eléggé nehezen befogadható elsőre, ám ebben is van valami vonzerő, ami minket magával tud rántani. Karcos, koszos, mintha a sárban ugrálnánk egy esőben. Ám van ennek egy másik verziója is az albumon, mégpedig az utolsó, a 15.-ik, mely Tapage egy remix változata szintén az Msect számról. Nem mindig vagyok oda a remix változatokért, de ebben az esetben jót tett a ráncfelvarrás, egy már majdnemhogy populáris, feszesebb ambientet kapunk, mely kevésbé sötét tónusú. Így most nem egy sötét erdőben érezzük magunkat, szakadó esőben, hanem egy kies havas, napos erdőben :)
Ezen kívül természetesen van még jónéhány érdekes szám, de most idő hiányában meg a lustaságom miatt nem írok róluk, na meg azért se, mert azokat kevésbé hallgatom, nekem a tárgyalt számok jöttek be úgy Isten igazából, de azok nagyon.
Mindenkinek ajánlani tudom ezt az albumot, aki szereti a zenei kalandozásokat a kísérletező zenék között, ebben nem fogtok tudni csalódni.
Ha megakarod hallgatni a tárgyalt albumot, a Spotify-on megteheted:
