Üdv mindenkinek, újra itt!

A mai napon egy igazi különcséget hoztam el nektek. Különcséget, amilyenek a Francia művészek.
Mindenki ismeri Jean-Michel Jarre -t, aki hallott már a szintetizátorokról. Nem is kell nagyon körülírni, a hetvenes években, szakítva édesapja, Maurice Jarre klasszikusabb hangvételű filmzenei világával, az akkor kísérletező, ám szárnyait bontogató szintetizátoros zenék felé fordult. Egyre többen tűntek fel a színen, mint Vangelis, a Tangerine Dream, Kitaró, stb. Mindenki a saját élményeit, megtapasztalásait és világát vitte bele a zenéibe. És Jött Jarre is, aki Franciaként még a franciákra jellemző bohókás, gyermeki játékosságot és érzelemvilágot tette bele műveibe.

1976-ban adta ki az első nagysikerét, az Oxygene című albumot, ám már 1971 óta zenélt hivatásosan - családi hagyomány miatt már 5 éves kora óta zongorán tanult.
Számomra ebből a korszakból a kedvencem az 1977-es Équinoxe, mely az Oxygene-hez hasonl, de szerintem letisztultabb és érzelem dúsabb, instrumentális szintetizátor opera. Egy igazi sci-fi utazás az egész. Nem hiába írom a sci-fi szót, Jarre is nyilatkozta, hogy e két albumhoz az egyik fő inspirációt számára Arthur C. Clarke művei szolgáltatták. Az Équinoxe-ról a későbbiekben tervezem, hogy fogok még írni, de most egy másik művéről lesz szó a Mesternek.

Adva van a szintetizátoros zenei világ. Te meg az egyik legnagyobb sztár vagy. Mi az, amivel mégis meg tudod döbbenteni a rajongókat és a zenei világot, mi a legnagyobb kísérletezés? Leöntöd a következő albumodat pop-os mázzal, a dallamaidat vegyíted  az abszolút trendi alapokkal, hogy egyszerre legyen rádióbarát és művészileg elvont, hogy ne tud eldönteni, hogy egy tucat slágert hallgatsz, vagy valami zseni zenéjét, mely egy másik idősíkból vagy Univerzumból jön. Ez, a 20 éve megjelent Metamorphoses című album. És a recept bevált - engem legalábbis megvett :)

  A Metamorphoses jelentése átváltozás. Jarre ekkor több magánéleti és üzleti változáson esett át, így érthető is, hogy egy teljesen új vonalat próbált meg kifogni. Rendkívül vegyes volt a megjelenésekor a fogadtatása, ám összességében bevált a recept, s új rajongókat is szerzett, a régiek pedig nem váltak meg tőle. 

A legelső track, a Je me souviens első másodpercei egy megszokott, ám friss Jarre albumnak tűnnek, de már a vokál feltűnése és néhány kísérletező effekt már mutatja, hogy ez egy másik irány, mint amit megszoktunk. 
A második szám, az album leghosszabb száma a C'est la vie szerintem az egyik legütősebbre sikerült alkotás. Natacha Atlas énekel ebben a műben, egy igen forró, arab ütemekre építkező elektronikus gyöngyszem. És az egyik legmesszebb lévő mű stílusilag attól, amit Jarre -tól eddig megszoktunk. Egy forró Dubai estén érezzük magunkat ettől a daltól ;)

Na de essünk vissza Párizsba a Rendez-vous á Paris számmal. Ez már megint egy teljesen más stílus, az első fele már inkább a Kraftwerk világára emlékeztet a vokoderrel és a szintik dallamaival, ám később Sharon Corr (The Corrs) hegedűszólója is megérkezik. Igazi lüktető, multikulti szám ez, ahogy Párizst is el tudom képzelni.
A Hey Gagarin picit tovább viszi az előző szám tech jellegét, de már megint tovább visz egy másik világba. Valahogy a sci-fi pop szóval tudnám ezt leírni, kisebb house beütéssel. Nem rossz, már majdnem hogy azt mondom, rádióbarát szám, amit a táncparkettre tervezett az alkotója, ám felsejlik benne Jarre hetvenes évekbeli zeneivilága is, újracsomagolva.
A Millions of stars az a szám, ami a leginkább Jarre addig megszokott zenei világát hozza. Teljesen jó értelemben mondva. Ugyan azok az effektek és dallamvilágok, melyek már beváltak, plusz az albumra jellemző vokál.  Amint ide eljutunk az albumban, és nem tudjuk, féljünk e Jarre kísérletezéseitől, ez megnyugtat, hogy nem felejtette el a múltat, csak most kísérletezik a Mester, de itt egy kis kapaszkodó, hogy nem te tévedtél el.
A Tout est bleu track viszont visszaránt minket a Metamorphoses album világába. Eddig amit hallottuk, az csak az alapozás volt, mert a vokálok, kísérletezések itt érnek össze egy olyan esszenciává, amire ki lehet jelenteni, hogy ez A Rádióbarát Track, melyre ráteszik az EZT VEDD MEG! címkét is. Persze amikor először hallja az ember a zenét, önkéntelenül kap a telefonjához, nem esik le, hogy a rádiótelefon interferencia zavarjel a szám része. :)
Egy kellemes kis vokálos zene, melyre elsőre nem is tudnánk megmondani, hogy ez tényeg Jarre szám e, ha nem tudjuk előre. Ha olyan ismerősöd van, aki nem szereti a szintetizátor mágusok műveit, de puhítanád ez ügyben, evvel a pop-os számmal kezd. 

Innentől az album már átfordul "B" oldalra, és inkább Ambientesebb hangvételű, több a kísérletezés, kevesebb a vokál, ének - van, csak már nem az viszi a történetet, hanem a dallamok hullámai és az effektek, ahogy azt Jarre-tól megszoktuk a régebbi műveiben is.
Pl a következő Love Love Love szám szövege is mintha csak betét effekt lenne, nem a szám része. 
"My cat has seven lives
My dog has seven wives
And I can see in your eyes
So many many lies."  - lehet bennem van a hiba, de nekem nagyon alternatív zenekarosnak tűnik a szövege.
A Miss Moon egy érdekes fekete ló még az albumon, hangulatában eléggé elüt a többi vidámabb, pozitív hangvételű számoktól, elég sötét a hangulata, csak a dal 3/4-énél kezd oldódni fel. Utána persze már beleillik az album koncepciójába, csak mégis, sokan nem jutnak el a szám csúcspontjáig, hanem átléptetik, nem tudják, hogy a depresszív felvezetésből egy Deep forest-re hajazó, effektekkel megszórt Jarre számot kapnak. Erről szól a kísérletező kedv. És Jarre ezt is bevállalta neked!
A Gloria, Lonely boy még ami kevésbé pozitív hangulatú, valahogy az album végére ezek a komorabb hangú számok kerültek fel.
A Silhouette track vokálja zárja az albumot.

Mit mondhatnék itt? Ez az igazi kísérletezés, ez az album. Fel van építve az imidzsed, hogy te vagy a szintetizátorok mágusa, aszt' bevállalod, hogy popposítod akövetkező műveidet. Vagy lehet, egy másik energiasíkból jött át a mű, ahol ez az igazi Jean-Michel Jarre, és az Équinoxe a populáris mű. 2000-re Jarre elérte, hogy bármit megtehet, így meg is tette, kipróbálta magát egy sokkal populárisabb formában is, nem elfelejtve, mi az ő műveinek a csapásiránya. Sokaknak nem jött be az ilyen játék, de neki igen, és aki egy olyan populáris művet szeretne hallgatni, ami nem is populáris, csak azokat az eszközöket használja, az egy csodálatos egy órányi utazást kap ettől az albumtól.