Egy teljesen szubjektív zenei blog

Kísérletezős zenei blog

Kísérletezős zenei blog

Burial - Untrue (2007)

Egy alternatív dubstep világ hangfoszlányai

2021. május 19. - ubk

Sziasztok!

Idén, meg úgy több hónapja megint eltűntem, szokásomhoz híven. Sajnos engem is érintett a Koronavírus minden negatív hatása - legutóbbi írásom megírása után még én is kaptam ízelítőt belőle, kedvem sem volt az élethez.
burial1.jpg
Egy másik grafomán projektem mellé (konkrétan: könyvet írok) épp kerestem valami darkos zajszerű zenét. Keresgéltem a neten. és felbukkant előttem Burial Untrue műve. Mivel dubstep albumnaak volt feltüntetve, elsőre nem is hozott lázba annyira. Majd mégis rákattintottam, s magával ragadott ez a zenei világ, amit ott hallottam. 

Férfiasan bevallom, pár dolognak utána kellett néznem, mirőlis szól ez az album. Annyira megfoghatatlan volt már az első track, az intróként funkcionáló Untitled, melybe egy David Lynch és egy horror (aasszem az Alien)  film hangjai vannak egybe gyúrva. 

    

Mivel csak 48 másodperc az első track, hamar átugrunk az Archangel számra. Talán ez a leg populárisabb szám, de nem mondanám ezt sem egy rádióbarát számnak. Sőt! Az egész album nem rádióbarát. Nem is tudjuk felfogni, mit hallunk, mert a férfi vokálok magasak, a női vokálok pedig mélyen búgnak, s be is vannak lassítva. Unisex.  És mégis, ez az album is azért zseniális,  mert mégis összeáll benne minden.
Személyes kedvencem a harmadik tétel, a Near dark. Van benne valami felfoghatatlan mennyei, és mégis piszkos, mint egy szombat hajnali London külsőben tekergő metrószerelvény üléshuzata. 
Hiába írtam, hogy minden a helyén van az egész albumon, nem évekig készült az Untrue, hanem elmondások szerint 2 hét alatt lett "összedobva". Zseniális.burial2.jpg
Nincs sok értelme az albumban kiugró pontokat keresni, mert egy külön életérzés jön át belőle. London tömbházas külvárosában járunk, ahogy térünk haza a belvárosból egy hétvégi éjszaka hajnalán. Kb erről szól az az érzés, amit ez az esőtől áztatott mű ad (de tényleg, a hangok olyan tónusúak, hogy érezni lehet a nyirkos, hideg Albioni esőt az átázott kabátunkon).

 Persze mint minden rendes lakótelepen, így London-ban is van étterem, így virtuálisan betérhetünk az In McDonalds számhoz is. Talán még ezt, és az azt követő, album címadó Untrue  számot tudnám külön még kiemelni, a ki loop-olt énekvokálokkal, sajátos torzításaikkal, melyek kóvályognak a furcsa ütemek csúcsain. 

Jómagam nem vagyok a dubstep  szakavatott szakértője, fórumokat böngészve viszont azt szűrtem le, ez az album még a dubstep olyan korai időszakában született, amikor még bármi lehetett volna. Jó értelemben persze. Majd 2008-ban történt valami, és egyre jobban beleolvadt az edm-be, s egy populáris műanyag-cukormázas termék lett, amit mi is ismerünk, és ami miatt én mindig is ferde szemmel tekintettem a dubstep-re.
Ha Burial eme művét még a megjelenésekor ismertem volna meg, s nem 2020 decemberében, lehet máshogy tekintettem volna erre a zenei vonalra is. 
Addig meg marad nekünk ez az alternatív, virtuális emlék egy londoni rave-party-ról hazajövet az elővárosi vonaton ülve, bambulva, ahogy a hangok alakulnak át a gondolatainkkal, amint egyik helyről a másikra utazunk át, kótyagos fejjel. Nekem ezt a hangulatot adja Burial műve. És valahol a pesi partizásaimat is felébreszti bennem, amikről hazafelé tartottam, ezidőtájt.  Valamit nagyon eltalált a Producer Úr! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://kiszene.blog.hu/api/trackback/id/tr2716566260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása