Egy teljesen szubjektív zenei blog

Kísérletezős zenei blog

Vangelis - Blade Runner (1994)

2017. október 06. - ubk

Hali mindenkinek!

Az előző posztban volt egy kis baki, a számlisták összekeveredtek, az én hibámból, s picit pontatlan lett, gondoltam utólag szólok. Sebaj, bejáratós a blog, nézzétek el nekem :)

Most viszont haladjunk egy picit a korral, s vegyük elő az 1982-ben bemutatott Szárnyas Fejvadász filmzenéjét, amelyet 1994-ben adott ki a szerző, Vangelis. És miért pont most veszem elő a témát? Mert a napokban mutatják be a második részét, a Szárnyas Fejvadász 2049-et.

A második résznek már nem a görög Mester komponálta a zenéjét, de a nyolcvanas évek elején készült résznek igen. bladerunner.jpg
Maga a zene nem számít nagyon extravagáns, kísérletezős műnek Vangelis munkáihoz képest, ám a filmmel együtt egy nagyon érdekes tech-noir hangulatot ad mind a filmben, mind az albumot hallgatva - ugyanis a filmzenében a film egyes, fontosabb párbeszédei is felhangzanak. A szintetizátorok és effektek hangjai lényegében a hetvenes-nyolcvanas évek Vangelis számaira tökéletesen jellemzőek, bár egyes számokban felcsendül szaxofon, xilofon (pl Wait for me), a dallamvilág is a megszokott, de itt is vannak változatosságok a film történetéhez igazítva. Maga az album sokáig nem jelent meg, különféle okok miatt, melyek részletei nem ismertek. Vangelis-ről lehet tudni, hogy az a fajta művész, aki viszonylag magának való, s rengeteg műve van, amit csak az asztalfióknak készített, s soha nem adta ki.
A Szárnyas fejvadász filmes körökben egy kultfilm lett, s a zenéje is meghatározta a nyolcvanas évek sci-fi és akciófilmjeinek világát. 1989-ben kiadta Vangelis a Themes című válogatás albumát, melyen többnyire kiadatlan filmzenék jelentek meg, így a most ismertetett Blade Runner is. Időközben a zenei fekete piac is kezdte lefedni a kínálkozó igényeket, s a kilencvenes évek elején megjelent rosszabb-elfogadhatóbb minőségben a Szárnyas fejvadász filmzenéjének a kalózkiadásai, lényegében a filmből "kiollózva". 1994-ben viszont megtört a jég, s 8 évre rá ki is adta Vangelis a hivatalso filmzenei albumot, mely elég izgalmasra sikeredett.

Az album a Main Titles - From Blade Runner című track-kel indít, ami a filmbe ránt be minket Harrison Ford filmbéli hangjával, hogy utána a fő dallamvonallal és rideg szintetizátorral indítson minket ebbe az utópisztikus cyberpunk világba, ahová valszeg semelyikőnk sem akar eljutni. Bár itt legalább magyarul káromkodik mindenki, hallanánk pár "kedves" szót :) Na de ne térjünk el ennyire a témától, mert vár ránk még pár melódia.

A Blush Response  folytatja az előző szám szisztémáját, miszerint a filmből származó szövegeket tettek bele a filmzenei kiadványba, majd az első harmad végétől egy lendületes, feszesebb tempójú szintetizátor futamot kapunk. Nincs benne sok változatosság, de mégse lehet rá azt mondani, hogy unalmas, mert a dallamok és az ütem nagyon kellemes játéka van a második számban.
A harmadik szám  a Wait for Me, mely már lassabb ütemű, nyugodtabb hangvételű szám. Személy szerint ez a kedvenc számom az albumról. Szépen épül fel minden egyes eleme a számnak, s a fentebb említett hangszerek is itt jelennek meg. Egy kisebb dallam orgia a szintetizátor dallamaival, ütemével, melyet a dobok is kiegészítenek. 
Folytatódik az album a Rachel's Song-gal  mely még jobban leül ütemileg az előző számokhoz képest, igazi líra, holott szövege nincs is a track-nek. (nekem ez a tétel kifejezetten nem tetszik) 
Ez után folytatódik a szerelmi téma, azaz a Love Theme , elvégre filmről van szó
A Blade Runner Blues már egy másfajta hangulatot mutat meg a filmből - igazi blues- hangulat szintetizátorra költve. Tipikus Vangelis-es hangzást kapunk a számtól, jó értelemben véve. vange88.jpg
A Memories of Green egy kakukktojás, mert nem ezen az albumon jelent meg először, hanem az 1980-as See you later című albumon, ám a Mester valószínűleg a filmbe illőnek találta ezt a számot. A See you later amúgy is egy eléggé apokaliptikus hangulatú album, még a borítóján is a felolvadt jeges tenger, a hátsó borítóján pedig egy gázálarcos csóka egy halott gázálarcos embert tart a karjában egy üvegházban - s a számok se a legoptimistábbak. Ez a száma  filmben is többször feltűnik, ezért is kerülhetett rá a filmzenei kiadványra. A zongora játék vibráló dallamvilága, s a háttérben futó mindenféle elektronikus zörejek egy poszt apokaliptikus világot hoznak el nekünk, ahol még van egy kis érzelem - a zongora tolmácsolásában.
Nem úgy mint a következő, a Tales of the Future, mely egy elég bizarr dallamvilágú egy megfoghatatlan énekkel. Az ének a nemrég elhunyt Demis Roussos eltorzított énekhangja. Aki ismeri Vangelis vagy Demis művészeti útját, azok tudják, hogy régebben egy zenekarban,az Aphrodites Child-ban zenéltek együtt, s később is barátok maradtak. Maga a tárgyalt szám inkább arabos, közel keleti beütésű. A film egy elképzelt, multikulturális jövőt mutat nekünk, ahol már nincsenek nemzetek, hanem azok felett álló multi cégek uralkodnak. Egy ilyen sivár világnak a popzenéje lehet akár egy ilyen zene is, mint a Tales of the Future - az Európai fül számára a közel-keleti dallamvilág messzebb áll, s ebben a világban valszeg a Number 1 lenne ez a szám. De mi nem ott tartunk még ;)
A következő, a Damask Rose még mindig a keleties dallamvilágot hozza (mely Vangalis-től nem áll messze), szintetizátor és hegedű ötvözésével. Egy igazi kis át/levezető szám 2 perc 33 másodpercben.
Ugyanis következik utána a Blade Runner - End Titles, mely az album/film valószínűleg leghíresebb száma. A nyolcvanas évek Sci-fi zenéje ez, a többit csak erről koppintották - annyira eredeti. Rendkívül mozgalmas. Erős szintetizátoros ütem, érces dallamvilág a Yamaha C80 szintiből, s sok fontoskodó kis hang, zörej, melyek teljesen egységbe vannak rendezve, nem egy kaotikus valami, holott elég bonyolult egy zene. Valószínűleg egy Nexus android is ilyen bonyolult felépítésű lehet mint ez a track, s működnek is a filmben, igaz, ott nempont úgy, ahogy kéne :) Az album legmozgalmasabb és legizgalmasabb része ez a 4 és fél perc.
A filmzene záró akkordja a Tears in Rain , mely a film záró mondatait is tartalmazza a filmből vett párbeszédekkel. Igazi dallam orientált mestermű ez is, bár mivel filmzenéről van szó, néha már erősen teátrális, de így szerethető, ahogy van. Szép befejezése az albumnak ez a záró szám. Amennyiben megszeretnéd hallgatni a Szárnyas fejvadász albumot, a Spotify-on ingyen és bérmentve megteheted :)

A bejegyzés trackback címe:

https://kiszene.blog.hu/api/trackback/id/tr7512933601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.