Egy teljesen szubjektív zenei blog

Kísérletezős zenei blog

Aphorism - Surge (2009)

2018. február 22. - ubk

"Az aforizma tömör, szellemes, általában egyetlen mondatból álló erkölcsi vagy bölcseleti tételt kifejtő mondás. Általában titkolt igazságra mutat rá frappáns, szellemes módon, úgy, hogy a mögöttes tartalom néhány szóból is világossá váljon. Általános érvényű igazságokat mond el találóan, ezért könnyen megjegyezhető."

 

 

Sziasztok!
Idén még nem írtam ide nektek semmit a zenei kalandozásaimról, ezért most pótolom a kétezres évek egyik leg kompaktabb albumával, ami az adott évtizedd legjobb összefoglalója is lehet az IDM és glitch műfajnak. Ez pedig nem más, mint a Chicago-i Aphorism 2009-es Surge lemeze. Egy dinamikus, piszkos, ám gondolatébresztő zenei utat ad nekünk a "túlfeszültség" album, mely meglepően innovatív, pedig a stílusban semmi újdonságot nem nyújt, csak tökéletesen tálalja azt, amit eddig IDM és glitch fronton megtapasztaltunk. Meglehetősen sötét tónosú szerzemény ez is, ami világosságot nem kínál nekünk a végén, de legalább avval operál, ami van. Régi mondás: "Mi nem haldoklunk. Mi így élünk." Na azért ennyire nem dark, de nem biztos, hogy bármelyik száma elférne egy esküvői bevonuló zenének.

a3200798755_16.jpgAz első szám, az Ulkine már azonnal megmutatja, hogy mire számíthatunk - jobban össze van törve, mint Groovehouse Judy, a balesete után. Ahogy pl Seven Ark munkájában, itt is rengeteg hang nyüzsög és fontoskodik, de egy szabályos kis struktúrát vesz fel a zene, amitől zenének érezzük, pedig nem az, amit a kereskedelmi rádiókban szoktunk meg. Hinnye, ilyenek ezek a rétegstílusok. A szokásos albumindító erős számot kapjuk

A következő,a What we soo now egy még erőteljesebb, de faék egyszerűségű track. Ipari, koszos ütem, rideg szintetizátor dallamocska, ami csak díszítésnek van ott. Ahogy lassan hömpölyög a dallam, érezzük, hogy tudjuk, hogy fog következni, annyira magától értetődő. De mégis hallgatjuk, mert leköt minket - a bennünk élő vad és karcosság ez a zene, amivel érezzük, hogy kitörünk a szürkeségből. Számomra az egyik kedvenc szám ez, pedig a maga nemében a legminimalisztikusabb. Egy kis saját vélemény, hogy kardió edzésre rendszerint viszek zenét magammal. Van, hogy a végére ez a szám kerül elő, mikor már feladnám, végeznék, pl a futópadon vagy az ellipszis gépen. De ez a szám valahogy még dob rajtam annyit, hogy a szám végéig lefutom pluszban a távot - van egy misztikus ereje ennek a szerzeménynek, az biztos. Szerencsére nem olyan, mint a Szomorú vasárnap-nak :)

 A harmadik a Covert/Convert tétel. Ez volt a legelső szám, amit Aphorism-tól hallottam. Pont egy hideg, esős novemberi nap volt, amikor dézsából öntötték az esőt, de 5 foknál nem lehetett melegebb. Ez a zeneszám pedig pont adta is hozzá a hangulatot. A Limbik Freq-en adták a megjelenésekor, tehát az album fő száma ez, amivel promotálják, ez a "Ezt vedd meg  Sláger" rész :) 
Igen, egy nagyon mesterien összerakott, lüktető rideg szerzemény ez az indusztriális hanguk kedvelőinek. Az ütem sivár karcosságától kiráz minket a hideg, a dallam úsztat minket egy jeges folyón, ami mintha lamentálna, hogy jön egy mágnesvihar, s közben különböző pulzusszámokkal hullámoznak egyéb fontoskodó hangok. A szám egyetlen hátránya, hogy a második felére elveszíti a dinamikus lendületét, s elkezd stagnálni. Bár Dj-zés közben így szebben át lehet vezetni egy másik számba, lehet ilyen művészi megfontolás is. Mindenesetre tényleg érdemes csak ezért a számért megvenned! ;)

 Picit ugorjunk is, hogy az Msect-hez érjünk, amely a hetedik track a listán.
Ez egy darkbient szám inkább, eléggé nehezen befogadható elsőre, ám ebben is van valami vonzerő, ami minket magával tud rántani. Karcos, koszos, mintha a sárban ugrálnánk egy esőben. Ám van ennek egy másik verziója is az albumon, mégpedig az utolsó, a 15.-ik, mely Tapage egy remix változata szintén az Msect számról. Nem mindig vagyok oda a remix változatokért, de ebben az esetben jót tett a ráncfelvarrás, egy már majdnemhogy populáris, feszesebb ambientet kapunk, mely kevésbé sötét tónusú. Így most nem egy sötét erdőben érezzük magunkat, szakadó esőben, hanem egy kies havas, napos erdőben :)


Ezen kívül természetesen van még jónéhány érdekes szám, de most idő hiányában meg a lustaságom miatt nem írok róluk, na meg azért se, mert azokat kevésbé hallgatom, nekem a tárgyalt számok jöttek be úgy Isten igazából, de azok nagyon.
Mindenkinek ajánlani tudom ezt az albumot, aki szereti a zenei kalandozásokat a kísérletező zenék között, ebben nem fogtok tudni csalódni.

Ha megakarod hallgatni a tárgyalt albumot, a Spotify-on megteheted:


A bejegyzés trackback címe:

https://kiszene.blog.hu/api/trackback/id/tr9213690232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.