Sziasztok!

A legelső posztot egy 1970-es Kraftwerk koncertvideóval zártam. Nos, a jelenlegi poszt az egyik első Kraftwerk albummal fog foglalkozni, a Ralf und Florian-nal.

A Német csapatnak ez a harmadik albuma, az első 1, a második 2 címmel jelent meg. Az első inkább progresszív rock, krautrock, a második album ami állítólag 6 nap alatt készült csak el már több elektronikát használt, de érezhetően útkereső az album, csak kuriózumként szokták megemlíteni, a Wellenlänge és a Klingklang ami említhető, az elsőről pedig a Stratovarius című szám.

 A zenekar a belső dolgait német precizitással mindig titkolta, kevés riportot adtak mindig is, de annyit tudunk, hogy a második album elkészülte után nem sokkal Ralf Hütter és Florian Schneider, a két alapító összevesztek valamin, és 1972-ben a Kraftwerk feloszlott. Fél évre rá pedig újra összeálltak, és összedobták a harmadik közös lemezüket, a jelen tárgyalt Ralf und Florian-t. 
Ez az album szintén még egy útkeresés, itt még nincs a Kraftwerk albumaira jellemző tematikus világ (A TEE pl a vasút és a határok nélküli Európa, a Radioaktivität az atom energia és a rádió világa, stb), de a korai albumokhoz képest ez egy teljesen letisztult anyag lett. 1973 májusában kezdték el felvenni Düsseldorfban az anyagot, és júliusra el is készültek vele. Felvezette a szintetizátoros korszakot a mélyen duruzsoló Minimoog, de még hagyományos hangszerek is feltűnnek benne, mint  gitár (Kristallo) és a fuvola (Tongebirge), egy érdekes elegyet képezve. Ma azt mondanánk rá talán, hogy egy kísérletezős fúziós ambient albumot kaptunk.

Az album az Elektrisches Roulette című számmal indít, ami egy akkortájt furcsának ható szintetizátoros zörejjel adja meg az alaphangot, majd élőhangszerekkel (gitár, dob) egy letisztult Krautrock track-et kapunk. Ami az első két albumukban történt zenélés címszóval, itt szépen kikristályosodott, kicsit még eleven, de már konszolidált dallamvilágú melódia.

A második szám a Tongebirge. Ez lényegében Florian Schneider játéka fuvolán (vagy furulya? mindig keverem ezeket a fúvósokat), mely alatt zúg a Minimoog egy olyan világot teremtve, mintha a dallamokkal együtt táncolnánk. Vájt fülűeknek feltűnhet, hogy bizonyos dallamrészek a következő albumukon, az Autobahn-on visszaköszönnek. Közel 3 perces dallam orgia ez, szerintem a legszebb szám az albumon. Megfoghatatlan, és abszolút pozitív kicsengésű, de persze ebben is van egy kis kísérletezés, de nem zavaróan.

A harmadik track a Kristallo, mely mintha az egykori Delta című műsorból köszönne vissza hozzánk. (persze nem a főcímzenéjére, az 1957-es Tom Dissevel számra gondolok, bár az is jó, hanem csak a hangulatára :) )
Sokat nem tudok mesélni amúgy konkrétan erről a tételről, olyan semmilyen számomra. Nem rossz, de nem is jó. Ennyi :)

A következő, a Heimatklänge , mely egy lelassult ütemű, meghitt, normál hangszereken előadott szám a legfurcsább az albumon. Valahogy kilóg a sorból, de nélküle hiányozna is valami. Egy meghitt családi kanapé melege jut róla eszünkbe, ahol semmi nem érhet minket. Itt csak a dallamok beszélnek, és körülölelnek.

A Ralf und Florian legnagyobb újítása, legmeghökkentőbb húzása az ötödik szám, a Tanzmusik. Teljesen egyszerű ütem és dallam. Nem mesél el semmit, csak van, és szórakoztat minket. De akkor mi a formabontó benne? A dobgép megjelenése. Itt jelenik meg először (az albumverzióban, élőben dobon adták elő a kezdetleges technológiák miatt még) a  gép, mint a zenész társa. A zenész adja a dallamot, a gép az ütemet. Ez előrevetíti a Kraftwerk későbbi manifesztumát, hogy a gépek, robotok velünk élnek. A másik, ami meghatározó itt és a későbbi Kraftwerk művekben, az a minimalizmus. Mára teljesen letisztult műveket ismerünk tőlük, s itt sincs semmi sallang. A címéből is következtetjük, ez a tétel csak azért van, mert Tánczene, s táncoljunk rá. Semmi egyéb üzenet. Lehet mondani hogy ez jó vagy rossz, de hogy addig ilyet nem lépett meg senki, az hót zíher :)
A minimalizmusa ellenére mégsem egy unalmas számról van szó,  a mértani ütem valahogy beépül a fejünkbe, mint a kilencvenes évek rave és acid számai, a dallam meg még teljesen emberi. Nagyszerű egyvelege ez a gép és ember közös művének, 1973-ból. Van egy nagyszerű felvétel a YouTube-on, ami egy korabeli Kraftwerk fellépést mutat, amiben a tárgyalt Tanzmusik-ot adják el, nagyszerű improvizálással, íme: (a dobgép itt szabin volt éppen, s egy dobos ugrott be)

A záró szám az album leghosszabb műve, az Ananas Symphonie, egy korai tropical house. :) -vagyis nem, de van ebben minden. Egy kis kezdeti vokoderes szöveg, élő és gépi hangszerelés. Számomra a legkevésbé tetsző szám az albumon, ezért többet nem is mondok róla, de lehet másnak tetszik, akkor egészségére :)

A szám a Kraftwerk számára egy kis kakukktojás, mert még útkeresés az egész, s nem egy tematikus album, mert az egy évvel későbbi Autobahn, melyre utaltam, hogy pár dolgot mintha felhasználtak volna ott, amit itt hallottunk. 
Mivel kissé méltatlan módon mostohagyerek ez az album, ezért még a Spotify-on sincs fenn, legalábbis én nem találtam meg, ezért ott nem is tudjátok meghallgatni. De YouTube-on fent van, ha érdekel, ott meghallgathatod, de utána vedd meg, mert CD-n ki van  adva, s még a Tesco-ban is árulták pár éve :)
Sziasztok!