Egy teljesen szubjektív zenei blog

Kísérletezős zenei blog

Seven Ark - Noise of the new (2005)

2017. október 04. - ubk

Sziasztok!
noiseofthenew.jpg
A blog első igazi bejegyzését asszem el is kezdeném. 

Egy igazi különlegességgel, a Dél-Afrikai Seven Ark művésznéven dolgozó Justin de Norbrega tán legjobban sikerül albumát veszem górcső alá.
Az album még a kétezres évek közepén, 2005-ben jelent meg a Neo Ouija kiadónál. 
Tudomásom szerinte ez a második album, amit kiadott. Az első munkája 2003-ban jelent meg, Control and Abuse címen. Őszintén megmondom, számomra hallgathatatlan a számok legnagyobb része, experimental, noise, glitch, útkeresős szakaszban. Egyedül a második szám, a Rhymedrop ami bejön, melyen D-form rap-pel alatta. A szöveget mondjuk nem nagyon értem alatta, de nem is ez a lényeg. Ezt a számot bármikor elő tudom venni meghallgatni :)

neoouija.jpeg A két évvel később kiadott Noise of the new viszont egy végletekig kiforrott anyag. Az album hangulata meglehetősen sötét, de mégse lehet azt mondani rá, hogy depressziós. Inkább mintha egy szomorú történetet mesélne el, ami csak úgy van, de majd csak lesz valahogy. Rengeteg zaj, zizzenés, fontoskodó hang és ütemtelen ütem kíséri az egész albumot, de valahogy az egész annyira természetesnek tűnik ebben a zenei világban, hogy nem tűnik bizarrnak, hanem elfogadjuk az egészet, s hagyjuk, hogy végig vigyen minket. A rideg hangok ebben a teljes egészben nem is tűnnek ridegnek, ebben a komplex zenei környezetben. Pár track-et szerintem elkezdek ismertetni vletek, amik kifejezetten bejönnek nekem. (későbbiekben is így legyen az album ismertetés, vagy mindegyik számról írjak?)

Az első száma  Sixteen, ami egy tipikus minimalista IDM szám, a már fentebb említett glitch-es zajokkal. Mégis, egy kellemes nyitó szám, ami szépen bevezet minket ebbe a világba, ami az albumon lesz. Az ütem elsőre pontosnak tűnik, de hamar feltűnik, hogy ütemtelen, nem a táncparkettre van tervezve - de ezt senki se állította :) A dallam ami visz, a maga minimalista vonalán.
A harmadik, a Floor ami talán a legvidámabb, legoptimistább szám. Még az üteme sincs összetörve mint egy üveg a földön. A dallama picit laposabb szerintem, de így is sodor magával, s még egy gitár is felcsendül benne, ami ezen az albumon egy furcsa kuriózum - ami pont ezért is illik ide.
A Separation Device a negyedik szám, talán a legismertebb is Seven Ark-tól. Én is ezt a számot hallottam először tőle. Elég rideg, gépies szám, asszimetrikus ütemmel, s félelmetes hangokkal. A nyitó effekt nekem a régebbi trolibuszok egyenáramú szaggatójára emlékeztet (200-as pályaszámú Ikarus trolik). Másfél perccel később viszont a pad már más, egy komor szinti szólóvá cross-fade-el át, amivel újabb fokozatot kapcsol nekünk az asszimetrikus törtütemben. Mintha egy szakadó esőben érne minket egy rossz hír, ahonnan azért van még kiút, mert látunk egy fényfoszlányt az esőfelhő mögül - kb ezek az érzéseim erről a számról. Sírva vígad a magyar, ez a szám meg erre tökéletes :)
Az Untitled(302.1) a záró szám, mely a nyitó Sixteen-hez hasonló világú szerintem, de persze nem ugyan az, ám mégis méltó zárása egy keretes rendszerben az albumnak. Sokkal hosszabb, bővebb a prológushoz képest ez, s a komor hangulatból itt is kiérződik egy kisebbfajta optimizmus.

Az albumot teljesen legálisan meghallgathatjátok a Spotify-on:

A bejegyzés trackback címe:

https://kiszene.blog.hu/api/trackback/id/tr6412927131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.